Hahó, szóval az egész úgy kezdődött, hogy apámék
1972-ben holmi holland ismerősöktől nászajándékba kaptak
egy tekercs kodachrome filmet a saját esküvőjükről, és
hozzá egy vetítőt, hogy meg is tudják nézni, no és persze
hozzá még egy kamerát is, hogy újakat is tudjanak csinálni.
A filmezés rendszeres része volt a gyermekkoromnak, apám nem
csak a családi eseményeken berregett a kamerájával, de
kopirfilmeket is vásárolt (Peti, Gusztáv, Nu Pagagyi,
Kozákok, Lolka-Bolka stb. valahányszor kiküldetésbe ment,
mindig hozott valamit.)
Aztán a kilencvenes évek elején magam is próbálkozgattam az
s8-al, de a video akkoriban már igencsak szorongatta a
technikát, és rövidesen teljesen el is tünt, megszünt a
labor, a nyersanyaggyártás. Eltelt jópár év, és most a
nosztalgiahullámmal visszajött a film is, a Kodak, a Fuji, és
a cseh Foma filmgyár újra gyárt nyersanyagot. A piacgazdaság
valamilyen anomáliája folytán a kazettás super-8 és a 30m-es
napfényorsós 16-os film nagyságrendileg egy árkategóriában
mozog, ezért hát gondoltam, hogy akkor talán a jobb
minőségű technikára kéne ráállni, vettem 6e Ft-ért egy
krasnogorsk-3 kamerát, csereberéltem egy haverral egy lepukkant
Meoclub vetítőgépet, és ezzel kineveztem magam filmesnek.
A 16mm-es technika egykor elterjedt volt az oktatásban, szinte
minden nagyobb vállalat készített ilyen formátumban belső
használatú filmeket, és még mindig meglepően sok tekercs
hányódik szerteszét. Egy idő után engem is kezdtek az
effélék megtalálni, mondván, hogy én foglalkozom ilyesmivel,
nesze nekem, én meg belenéztem, és tök érdekesnek találtam
őket, hát így lett a szekrényem utolsó menedék ezeknek a
filmeknek.
Ezen a weblapon ezt a kis kollekciót, valamint a saját gyártmányú filmjeimet szeretném bemutatni.
BELÉPÉS (hamarosan)